Történelmi nap a mai, kiderült, hogy rosszul tudok lecsót készíteni.

Annyi történt, hogy tanulták a pincérek az esti menüt, és kiderült, hogy lesz lecsó is. Pontosabban Letscho. Hallottam, hogy valami paradicsomszószt magyaráznak, úgyhogy rákérdeztem, mert ez nekem új volt. Kiderült, hogy a lecsó úgy készül - mint magyar specialitás - hogy hagymát és paprikát extra szűz olívaolajon (!) kicsit melegítik, majd összefőzik paradicsomszósszal. Na ez itt a lecsó. És ilyenkor jut eszembe, hogy lehet ezek miatt nincs túl nagy híre a magyar konyhának, mert az egyszerű és finom fogásokat, amik úgy jók, ahogy mi csináljuk őket, ilyen módon barmolják el avatatlan elemek. Nem vagyok kínai, nem tudok kínait jól csinálni. Ha valamit összeidétlenkedek, akkor azt mondom, hogy kínainak indult, aztán valami lett belőle. Ha kínait akarok enni, akkor megyek Lacihoz a Parasztelosztónál, és eszek. Mert amit én alkotok, az jó indulattal sem kínai. Laci kajája az.

Szóval megtanultam Letscho-t készíteni, de szerintem továbbra is maradok a lecsónál!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.