Már régebben terveztem írni a tartományról és a völgyről is, íme.

Tirol Ausztria egyik tartománya, Innsbruck székhellyel. Nem nagy, alig 700.000 lakosa van, mondjuk én erre rátennék még vagy 100.000 vendégmunkást. A fő bevétel az idegenforgalom (mi más lenne?), évente kb 7.000.000 turista látogat el ide. Nem akarok különösebben belemenni a történelmi és közgazdasági tényekbe, akit érdekel, az rákereshet (a google a barátod! :), megpróbálok az érdekességekre koncentrálni.

Most, hogy utánajártam a dolgoknak, kiderült, hogy Tirol nagyjából úgy járt az Első Világháború után, mint Magyarország. A történelmi Tirol nagy részét a Saint-Germain-i béke értelmében Olaszországhoz csatolták, véletlenül pont azt a részt, ami a legértékesebb volt, hatalmas, jó minőségű földterületekkel, és kiépült mezőgazdasággal. Hogy az ország területe nagyjából megmaradjon (számszakilag), Magyarországról meg hozzácsapták a Fertő-tavat és környékét, ez ma Burgenland. Ekkoriban volt Sopronban az a bizonyos népszavazás, amiért a Leghűségesebb Város melléknevet kapta. Ugye, milyen furcsán fonódnak össze a szálak? Nem tudom, ki hogy volt vele, de én sosem értettem, miért kapott pont Ausztria területeket Magyarországból, na ezért.

(Ez nem revizionista iromány akar lenni, ígérem, ennek a résznek vége!)

Tirol ma gyakorlatilag 3 részből áll, van a "nagybetűs" Tirol, van Kelet-Tirol és Dél-Tirol. Tirol az, amit mindenki annak ismer. Kelet-Tirol ugyanúgy Ausztria része, de külön van Tiroltól, közigazgatásilag viszont egy terület. Dél-Tirol pedig Olaszország része.

Tirolban ma nem nagyon érződik az újraegyesítés iránti törekvés, mondjuk ebben rész van annak is, hogy az olasz területeken az "elolaszosítás" nem volt éppen egy sikertörténet. Mármint a taljánok szempontjából. Például ott van Bolzano/Bozen városa, ami Dél-Tirol központja. Ha Tirolban valakitől megkérdezel valamit Bolzanoval kapcsolatban, akkor az illető vagy süketnek tetteti magát, vagy pedig közli, hogy ő azt nem tudja. Persze tudja. Csak ő nem hajlandó az olasz nevén hívni a várost. Az neki Bozen. Kicsit hasonlít a Nagyvárad/Oradea helyzetre.
Dél-Tirolban az osztrák nemzetiségnek meglehetősen erős autonómiát adtak, tulajdonképpen egy kis állam az államban. A német és az olasz nyelv párhuzamosan van jelen, de a német az erősebb. A TV és  rádió odaát is fogható, kulturálisan Ausztria részének tekintik a területet. Nemrég alakult meg egy szervezet, ami a teljes történelmi Tirolt összefogja a közös politikai és kulturális érdekek érvényesítése céljából.

További érdekesség (legalábbis nekem), hogy a Bánk bánból ismert "merániak" is Gertrudissal az élükön innen származtatták magukat.

Szerintem külön fejezetet érdemelNE a tiroli ember, de nem kap. Illetve majd kap, ha lesz róluk annyi sztorim, hogy megérje leírni. Addig csak néhány apróság. A tiroli ember egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy olyan szinten lokálpatrióta, amilyet még nem láttam. Elsősorban a családjához ragaszkodik, utána a völgyéhez, amiben született, aztán a tartományhoz, és végül Ausztriához. Nekem olyanok kicsit, mint a lazacok. Megszületnek a völgyükben (Itt szinte minden völgyből áll, ha valaki a hegycsúcson lakik, akkor abba a völgybe tartozik, ahol oda fel tudsz menni), ott nevelkednek egy ideig és ha esetleg netalán elkerülnének onnan, pl oktatás miatt, akkor az egyetlen vágyuk és életcéljuk, hogy visszatérhessenek a szeretett völgyükbe.
Volt olyan, hogy egy, a völgyből származó munkatárssal beszélgettem, és rákérdeztem, hogy a szomszéd völgyben van egy sziklamászó központ, és mit gondol róla. Szinte azonnal kiakadt, és nem bírta megemészteni, hogy miért akarok én kimenni az ő völgyéből. Szabályosan föl volt háborodva.
A másik értékes tulajdonságuk, hogy határozottak. Ha valamit venni akar, akkor megy és megveszi, célirányosan (ez mondjuk inkább férfiakra jellemző:). Meggyőzni elég nehéz őket bármiről is. Mindenről van véleményük, és el is mondják. Utánajárnak mindennek, mielőtt kérdeznének. Ismert vicc errefelé, hogy bemegy a turista a tiroli étterembe, és kéri az étlapot. Erre a vendéglős rácsodálkozik: Maga enni akar, vagy olvasni?
A másik egy személyes tapasztalat. Voltam 1-2 hete boltban, venni akartam krumplit. Találtam is 3 fajtát, nagyjából ugyanaz a minőség és ár. Az egyik 3 faluval lejjebb, Straßból származott, a másik Grazból, a harmadik meg talán Izraelből, nem biztos, a lényeg, hogy nem is Európából. A Straßi krumpliból alig volt már, a Grazinak mondjuk a fele hiányzott, az izraeli meg majdnem teljesen érintetlen volt. 
Szerintem ez a két kis történet világítja meg legjobban a tiroli embert.

Mindenkinek rémlik a mesékből Rátót neve. Senki sem tudta, hogy hol van, csak azt, hogy egyszer érdekes lenne oda elmenni, mert ott annyi a hülye, hogy csak na, és micsoda érdekes dolgokat látnánk arrafelé. Minden országban van egy Rátót. Ausztriában Zillertal a neve... Állítólag itt egyszerűen sokkal több a bolond, szellemileg visszamaradott egyén, mint máshol. Eddig csak néhány ilyen tapasztalatom volt. Mikor áprilisban visszajöttem, átszálltam Mayrhofenben a buszra, mentünk egy kicsit, majd satufékkel megálltunk. Nézzük, hogy mi a baj, és nem hittem a szememnek. Parasztbácsi "hajtotta" haza a teheneit. Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy fogott egy traktort, telerakta a kanalat szénával, és elkezdett a főúton tolatni az istálló irányába, utána meg vagy 40 tehén, aki a széna után ment. Hatékony módszer, csak kb 10 percre teljesen lezárta az utat, szóval senki semerre. Debreceni viszonylatban az említett útszakasz kb a 4-es főút Debrecen és az autópálya közötti szakasza lehetne, tehát elég rendes fennakadást okozott a derék szántóvető.
Saját elméletem, hogy a bolondok, ha tényleg nagyobb számban vannak, mint máshol, akkor az a belterjes házasságoknak köszönhető. Mert ha a völgyedben élsz és ott is akarsz maradni, akkor vagy olyan embert választasz társnak, aki nagyon messziről jött és nincs völgye, vagy olyat, aki ugyanabban a völgyben él. Sokat mond, hogy az egész Zillertalban kb 6 családnév van összesen. Ha valaki nem Stock, Gredler, Geisler, vagy mondjuk Eberl, akkor tudod, hogy ő nem innen származik.

És ezzel elérkeztünk a Zillertalhoz, ami a völgy, ahol dolgozom. Ez egy kb 40 km-es hozzávetőleg észak-dél irányú völgy, a végében 4 kisebb völggyel. (ma szerintem a völgy szót többször írtam le, mint eddigi életemben összesen) A Legaktívabb Völgy-nek nevezik, szerintem teljesen megérdemelten kapta a nevet. Nem akarok adatokkal dobálózni, de rettenetes mennyiségű túraösvény, bicikliút, sípálya és minden ehhez kapcsolódó infrastruktúra megtalálható itt. Na jó, nem bírom ki, csak írok némi adatot. Képzelj el egy völgyet mondjuk Debrecen és Újfehértó között úgy 600 méter magasan. Tarkítsd meg a szélét összesen 55 3000 méternél magasabb hegycsúccsal és még vagy 100 annál kisebbel. Ha megvan, akkor tegyél bele 160 sífelvonót, több, mint 600 km sípályát, 1000 km túrautat, 800 km bicikliutat és akkor még nem beszéltünk a rengeteg kisebb sport számára kialakított terekről, mint a nordic walking (botos séta), golf, úszás, sárkányrepülőzés és a falmászás/sziklamászás. Nem rossz, mi? :)

A völgy a Ziller folyó fölött (mellett) fut. Persze van egy csomó kis mellékfolyó és patak, mint itt mellettünk a Tuxbach és a Zemmbach. A kisebb patakok az évek folyamán nagyon mély völgyeket vájtak ki maguknak, a Tuxbach völgye pl a falu közepén legalább 50 méter mély. Olyan, mintha a Nagyállomásnál lévő toronyházat besüllyesztenéd a földbe. Nyilván nem két év alatt sikerült neki, de a látvány félelmetes. Már régóta meg akarom örökíteni képen, de nem sikerült még olyan, ami a mélységet szépen érzékeltetné. A Tuxbach fölött megy át a Teufelbrücke (kb. Ördöghíd), ami az 1800as évek végén épült kis fahíd az 50 méteres mélység fölött. Van róla egy helyi legenda, miszerint senki sem tudta megépíteni a hidat, anélkül meg nagyon nagyot kellett volna kerülni (tapasztalat), így egy paraszt lepaktált az ördöggel, hogy építse meg neki. Az ördög megépítette, cserébe az első lelket kérte, ami átmegy a hídon. A ravasz paraszt viszont átzavart rajta egy kost, Lucifer meg nagyon megszívta. Ennek az alapja annyi, hogy a kiegyezés korában valószínűleg eléggé nehéz lehetett megépíteni egy tisztán fa hidat, szóval biztosan az ördög segített. Van még egy fahíd lejjebb, a Zemmbach fölött, de ott le lehet menni a patakhoz. Az egyik tegnapi képen rajta van, ott van a világ valószínűleg legjobb szalonnasütő helye. Egyszerűen mesés :)

A Zillertal Jenbachnál kezdődik, az ide kb 40 km. Onnan indul a keskeny nyomközű vasút, kb olyan, mint a Zsuzsi vonat odahaza. Ezen kívül a busz a másik lehetőség, de a vonat olcsóbb és gyorsabb. Külön poén, hogy nemcsak a vonaton kell jelezned, ha le akarsz szállni, hanem az állomáson is, ha fel. Ha nem jelzel, a vonat egyszerűen nem áll meg, hiába állsz ott :) A völgy végében van Mayrhofen, a hozzánk közel lévő település, amire talán már illik a város megnevezés. Ami az egész völgyben a legkiborítóbb, hogy eltanulták a taljánoktól a szieszta intézményét. Azaz dél és fél 3 között az egész völgy halott. Semmi nincs, csak a nagy boltok, mint pl a Spar és az MPrice. Ja és persze a kocsma. De ha mást akarsz intézni, akkor megszívtad :)

Tudnék még mit írni, de most látom, hogy már másfél órája gépelek, meg éhes is vagyok, meg egyébkéntis, úgyhogy folytatása következik, ha addig sikerül, akkor képekkel!

A hotelben a folyosókon, a wc-ben és általában mindenhol zene szól. A probléma, hogy egy idő után a folyamatosan ismétlődő számokra az ember fia mély undorral, nem sokkal később heveny idegrohammal reagál. Én még a mély undornál tartok, de van, aki minden egyes ismétléskor hisztérikusan üvöltve gajdolja a dalszövegeket... én nem akarok oda eljutni :)

Szóval mik is ezek:

Az első zene a Guten Morgen, Sonnenschein. Ez MINDEN reggel 7, 8 és 9 órakor pontosan megszólal a komplexum teljes területén, ami időjelzésre jó, egyébként az őrületbe kerget mindenkit. Az összes dolgozó kívülről tudja a szövegét és bárkit kiráz a hideg, ha meghallja. Íme:

Nagyjából arról szól, hogy milyen jó, hogy reggel van, ne légy szomorú és egyáltalán örülj. Ha elsőre tetszene, hallgasd meg még vagy 300-szor :)

A másik gyöngyszem a szálló saját dala, mert itt ilyen is van ám. Ez a közösségi tereken nem sokszor megy. De a parkolóházban valaki csúnyán kitolt az emberiséggel. Az történt ugyanis, hogy az illető fogott egy iPodot, rátöltötte ezt a csodát, beledugta a parkolóház hangszóróinak csatlakozóját, bekapcsolta, töltőre tette, majd elindította a végtelen ismétlést. És szerintem soha többet nem ment a parkoló közelébe sem (már ha működött benne az a minimális életösztön). Persze nekünk nincs meg ez a luxus. A múlt héten festettünk székeket és asztalokat, történetesen a parkolóházban. Hallgasd meg egyszer, és képzeld el 9 órában végtelenítve. :) Tartalmilag a hotel előnyeit sorolja az ételektől a sportolási lehetőségek széles tárházán át az ellátás tökéletességéig, mindezt természetesen veretes Hochdeutschban.
Erős idegzetűeknek tessék IDE kattintani:

Végre sikerült rászánnom magam a képekkel való foglalatoskodásra is, mert valamiért nem tudtam megoldani, hogy szépen kicsinyítse le őket. Nem untatok senkit a technikai részletekkel, de remélem, most már jó lesz! :)

Szóval ma délelőtt a bevásárlással túl hamar végeztem, és úgy döntöttem, nem fizetem ki a buszjegyet, feljövök gyalog. Itt mindent behálóznak a turistaösvények, szóval van lehetőség bőven. A térkép nem tolt nálam, mert nem túrára készültem, de sebaj,  szerintem megérte!

Ez még egyelőre nem a végleges verzióm a képek feltöltésére, de egyelőre ez is megteszi. Nemsokára, ígérem, javítok rajta!

A héten eddig nem volt túl sok időm, most pótlom, ahogyan eszembe jutnak a dolgok.

Az eddigi legpoénosabb esemény a főnök fia volt, aki átpakoltatta velem az irodáját, mert neki éppen ahhoz volt kedve... végső soron fizetik a túlórát, szóval nem gond. A vicc az egérpadja volt, ugyanis megcsináltatta a SAJÁT  képét, amint éppen egy újság címlapján pózol. Nárcisztikus alak, de hát ez van :)

Ma eljutottam a világomat (ténylegesen) megváltoztató felismeréshez, miszerint nem árt, ha az embernek több, mint 1 ágyneműje van. Ez otthon természetes dolognak tűnt, itt nem teljesen az. Szóval lementem délelőtt ágyneműt vadászni Mayrhofenbe. A vasútnál még ittam egy kávét, meg érdekelt, hogy mi az a hatalmas nagy csődület, erre kiderült, hogy a kisvasút, ami idáig hozza a népet Jenbachból, ma éppen gőzmozdonnyal közlekedik. Ez a program bevonzott kb rengeteg nyugdíjasklubot (mondjuk, én is ott álltam fotózni :), akik direkt erre az alkalomra jöttek ide. Szóval a működő gőzmozdony pipa, irány az ágynemű. Megkérdeztem a büfében, merre lehet venni ilyesmit, megmondták, meg még azt is, hogy ma éppen Markt (vásár/piac) van a főutcán. Erre vártam már mióta, mert itt eddig csak boltokat láttam, olyan igazi jó magyar piachoz hasonlatosat nem. Ahol friss zöldség/gyümölcs van, a többi annyira nem izgat, csak onnan eddig általában jobbakat tudtam venni. A főutcán kicsit lehangolt a dolog, hogy ez inkább a Mihály-napi vásárra hajaz, nem a "Fórumos piacra", de ha már ott vagyok, akkor nézzük meg. Ugyanaz, mint a mi vásáraink 6-8 éve. Azaz még csak minden 4-5. árus "kisebbségi" (szerintem ez így ebben a formában nem rasszizmus, csak ténymegállapítás). Ugyanaz a népviselet, kalapok, szoknyák és elnyújtott kiáltás, mint otthon, csak itt németül mondják. De ugyanaz a bazár és ruha van, mint odahaza. Ez is megvolt, úgyhogy vissza az ágyneműért.

Megtaláltam a boltot, vettem ágyneműt és rájöttem valamire. Arra, hogy a saját élet elkezdésekor ha az embernek nincs brutálisan erős önkontrollja, akkor elveszett minden. Mert ha nem vigyázol, akkor beszippant a fogyasztói társadalom, és nincs megállás. Kb 10 perc alatt kiválasztottam a megfelelő lepedőt és takarót, ami szerintem illik a szobához, és az eladó meg elkezdte kérdezgetni, hogy nem kell-e még valami. Mivel sok időm volt, mondtam, hogy mutasson, hátha valami kell. Hiba volt. Nem tudtam, de kell még egy pár dolog. Amihez még egy pár, majd később még néhány. És ez így tovább. Az a baj, hogy ez egy öngerjesztő folyamat. Mert elmész, kiválasztod, agyalsz rajta, ha szerinted illik a többi dolgodhoz, akkor megveszed. Hazaviszed, elhelyezed, kipróbálod, nézegeted és jól érzed magad. Hiszen ezért vetted meg. És ha nem vigyázol, újra akarod ezt a bizonyos örömöt és megint veszel/szerzel valamit. Mert a lakberendezés tényleg jó és nekem is örömet okoz, de tudni kell megálljt mondani.

Ja igen, jutnak eszembe a dolgok. Tegnap, vagy előtte csomagokat kellett hordanom, és utána ez beszédtéma, mert megtöri a viszonylagos monotonitást. Mármint az a beszédtéma, hogy ki milyen extrább kocsi belső terét érinthette meg a saját két kezével :) Pl Lamborghini, Ferrari, ilyenek. Mentem le, láttam a brit rendszámot, a típust nem ismertem fel, mert külsőleg Mercedesnek látszott, de nem volt meg a szokásos jelzés, meg az volt ráírva, hogy Maybach. Jött a vendég, olyan csúf volt "szegényke", hogy akár főnemes is lehetett, erre nem derült fény. Kipakoltam, megyek vissza, erre a többiek már azzal fogadtak, hogy tudom-e hogy a Maybach alapfelszereltséggel 680.000 €? Nem vagyok nagy autóbolond, de ez azért szíven ütött... gyors fejszámolással 200.000.000 Ft, annyi pénz pedig nem létezik :)

Történelmi nap a mai, kiderült, hogy rosszul tudok lecsót készíteni.

Annyi történt, hogy tanulták a pincérek az esti menüt, és kiderült, hogy lesz lecsó is. Pontosabban Letscho. Hallottam, hogy valami paradicsomszószt magyaráznak, úgyhogy rákérdeztem, mert ez nekem új volt. Kiderült, hogy a lecsó úgy készül - mint magyar specialitás - hogy hagymát és paprikát extra szűz olívaolajon (!) kicsit melegítik, majd összefőzik paradicsomszósszal. Na ez itt a lecsó. És ilyenkor jut eszembe, hogy lehet ezek miatt nincs túl nagy híre a magyar konyhának, mert az egyszerű és finom fogásokat, amik úgy jók, ahogy mi csináljuk őket, ilyen módon barmolják el avatatlan elemek. Nem vagyok kínai, nem tudok kínait jól csinálni. Ha valamit összeidétlenkedek, akkor azt mondom, hogy kínainak indult, aztán valami lett belőle. Ha kínait akarok enni, akkor megyek Lacihoz a Parasztelosztónál, és eszek. Mert amit én alkotok, az jó indulattal sem kínai. Laci kajája az.

Szóval megtanultam Letscho-t készíteni, de szerintem továbbra is maradok a lecsónál!

Ez egy kicsit olyan, mint amikor egy sorozatot a közepétől, vagy legalábbis a többedik résztől kezdik el leadni egy tévén, és az első 1 percben rázúdítják a nézőre a lényeget. Persze lesznek olyan dolgok, amik kimaradnak, vagy az előzmények teljes ismerete nélkül értelmezhetetlenek, de a rendező kényelmesen hátradől, és az gondolja, hogy megtette a tőle telhető maximumot. Na én is így vagyok ezzel. Tudom, hogy eddig csak egy bő hónapja vagyok Finkenbergben, de biztos vagyok abban, hogy bármit is írok ide, abban nem lesz benne minden. Ha még eszembe jut olyan, ami fontos lehet, vagy csak simán elfelejtettem, akkor pótolni fogom.

Szóval hová is jöttem? Finkenbergben (Ausztria, Tirol, Zillertal) dolgozom a Stock ***** resorts-nál (a hely és a cég is megér egy külön postot, úgyhogy ezekre majd később visszatérek). Eleinte mosogattam, mostanra átkerültem kertésznek és Reinigungskraftnak. Azért nem takarítót írok, mert ma kiderült, hogy inkább olyan házmesterféle vagyok, akinek a takarítással összefüggésben van mindenféle feladata. Ebbe beletartozik a javítás, az ablakmosás és tulajdonképpen bármi. Emellett esténként kertészet, ami főként locsolást jelent, meg a vendégek által látogatott terek (erre nem tudok frappáns magyar szót, medencékkel tarkított napágyas-füves-lugasos kert) be- és visszarendezése. Meg éppen amit kitalálnak a Nagyok. Szerintem minden reggel felkelnek, és reggeli előtt kb egy órát agyalnak azon, hogy milyen olyan teljesen valószínűtlen feladattal lehetne megajándékozni a személyzetet, amire álmukban sem gondolnának. Tegnap azzal kezdtem, hogy egy viszonylag eldugott tűzcsap aljáról kellett leszednem az építkezés során ottmaradt betont...

Tehát itt vagyok, ezt csinálom, folytatása következik!

Mert így, akit érdekel, az megtudhatja, mi történt velem a messzeségben. Mert ezt azok is elérik, akik nicsenek Facebookon. Mert így nem lesz olyan, hogy valakinek elfelejtek írni, legfeljebb Te felejted el elolvasni :)